Miért "ANTIQUA" pavilonok?
Az "Antiqua Pavilonok" névválasztás az építészet gyökerei iránti tiszteletre utal.
antiqua
Az "antiqua" kifejezés egy ókori eredetű, hajdan az épületek homlokzatát díszítő feliratoknál alkalmazott, ma is használatos, népszerű betűtípust jelöl.
Egy kis betű-történelem:
Ezt a harmonikus írásmódot mai formájában a reneszánsz humanista gondolkodói fejlesztették ki. Használhatósága révén hozzájárult az írástudás és a könyvnyomtatás - ezáltal a világi kultúra és műveltség - elterjedéséhez, a kozépkort elhagyó Európában.
A humanista írás eredete és elterjedése
A latin írás középkori történetében a gótikus korszak jelenti a döntő fordulatot. Az írás társadalmi szerepe jelentősen bővült, az íráshasználat fokozatosan gyakorlati célúvá vált, elvilágiasodott. Az írástudók száma mindenfelé növekedett. A bonyolult gótikus írás nem tudott megfelelni a feltörekvő polgárság társadalmi és művelődési igényeinek. Szükség lett egy egyszerű és áttekinthető új írásmódra, ami az egyre szélesebb városi rétegek mindennapos közlési eszköze lehet.
Az ókor iránt rajongó humanisták az írásban is antik szépségideálokért lelkesedtek, de ők már nem ismerték közvetlenül az ókori latin írástípusokat. Az általuk legrégibbnek tartott változatáról, a Karoling-kori szép, kerekded minuszkuláról hitték, hogy ez az a római minta, amelyet követniük kell.
Ezt az egyszerű és világos, könnyen megtanulható, némileg módosított Karoling-írástípust nevezték el első propagálóiról humanista írásnak. Reneszánsz írásnak is hívják, elsősorban az olasz szakirodalomban. A kortársak saját koruk antik írásának (littera antiqua horum temporum) vagy itáliai új ókori betűknek (italica antiqua nova), illetve röviden antiquá-nak emlegették.
A humanista könyvírás (antiqua) tehát a X-XI. századi minuscula libraria, amelyet a humanizmus kori scriptorok olyan pontossággal és hűséggel utánoztak, hogy a gondos írású XV. századi humanista kódexet csak nagyon alapos vizsgálattal lehet megkülönböztetni a valódi Karoling-kori kézirattól. Később a kézzel írt könyv háttérbe szorult a nyomtatottal szemben. Itália első nyomdászai, Konrad Sweynheim és Arnold Pannartz 1465-ben Subiacóban létesített officinájukat a humanista könyvírás antikvájának a mintájára metszett betűkkel szereltették fel. Példájukat több velencei könyvnyomtató is követte; elsőnek Nicolaus Jenson, aki 1470 és 1481 között működött. Az antiqua nyomdai meghonosodása döntő következményekkel járt a humanista írás elterjedésében. A nyomdászat viszont még eredeti szépségében vette át az antiquá-t, a latin betűs könyvírásnak eme legszebb változatát, és ezáltal napjainkra is átörökítette: a mai nyomdai antikvának is ez a betűtípus a közvetlen előzménye.
A humanista íráskorszak eredménye a könnyen írható és világosan olvasható, egyszerű betűformák kialakítása és általános elterjesztése, az írástudás erőteljes laicizálása, az íráshasználat népszerűsítése. A reneszánsz felfokozott esztétikai és tudományos igényeivel magyarázható, hogy e korban a gyors mennyiségi növekedés nem vonta maga után az írás minőségének romlását. A humanizmus korának írástudói az egyszerűség, kezelhetőség követelményét szerencsésen párosították a szemnek tetsző, harmonikus formák megőrzésével. Egyszerűség, szépség és pontosság a kor latin írásfejlődését irányító ideálok, amiket egy forradalmasító erejű technikai újítás: a könyvnyomtatás érvényesített. A nyomtatás a humanista antiquá-t avatta normává, megalapozva ezzel az európai írásfejlődés teljes egységesülését.